Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


összecsúszott dimenziók - kocka 2.

2009.12.16

http://csorika.freeblog.hu/files/20060816-kocka.jpg

mostanában furcsa érzések fogtak el.
megváltoztak az érzéseim a körülöttem levő világgal kapcsolatban.
egyfajta üresség, és túlzsúfoltság érzése jött egyszerre.

üresség, mert úgy érzem nincsen rám automatikusan hatással a környezetem, nem vagyok már a része úgy mint régen.
figyelő lettem.
megfigyelem saját életemet...
talán nem is a sajátom.
ugyanannyira a sajátom mint bárki másnak - aki ugyebár egyszerre én is vagyok

túlzsúfoltság, mert úgy érzem hogy előző / párhuzamos életeim megtapasztalásai összesűrűsödtek a tudatomban.
minden másik életem nyomott hagyott bennem bizonyos mértékig.
ott lakik az ösztöneimben, és az automatikus reakcióim nagy része mögött is ezek húzódnak meg.
a "megtapasztalásaim"... olyan különleges dolgok.
egyszerre vannak benne a tudatomban a régi szokásaim és a régi félelmeim.
meglepődök rajtuk.
sőt.
vannak emlékek amiktől szabályosan megrémülök.
biztosan tudom hogy ez én voltam, és mégis.
sajnos vannak olyan életformák amikkel most sem tudok még azonosulni.
pl a közvetlen előző életem....

az egész azzal kezdődött hogy egész kicsi koromban mindig ugyanazt rajzoltam.
nem voltam nagy rajztehetség, de felismerhető volt.
villamosszék.
egy szék, ahova lekötözik a kezeidet, és a lábaidat. az arcodat eltakarják, és tudod hogy véged van.
tudod, hogy megérdemelted.
és tudod hogy az ösztön most is benned van.
szíved szerint cselekedtél amikor megtetted, és most is megtennéd ha ott lennél abban a helyzetben úgy ahogyan akkor.
nem bántad meg
és nem is fogod megbánni, nem érzed bűnnek...
így pszichológus elé kerültem.
elmagyarázták szépen hogy ilyent nem szabad rajzolni... szégyelltem a rajzokat.
kitépkedtem azokat a részeket a mesekönyveimből amiket telefirkáltam ezzel.
mégis egy valahogyan megmaradt, és rátaláltam amikor a kislányomnak mesekönyveket válogattam össze hogy hazaviszem...
a mostani életemet gondosan megválogatott "egóval" terveztem meg.
tudtam hogy ha mégegyszer ugyanolyan vagy hasonló helyzetbe kerülnék, akkor megint ugyanott folytatnám ahol abbahagytam.
ezért muszáj volt pár dolgot átrendezni.
ezúttal nőnek születtem, igencsak csekély fizikai erővel még azok között is...
olyan családot választottam, ahol a fizikai erő nem volt érdem, a diploma annál inkább.
gyakorlatilag egész gyerekkorom arról szólt hogy a bennem levő állatot megszelidítsem, még mielőtt ezt az életemet is totálisan romba nem döntöm.
így szinte már betegesen ragaszkodtam attól hogy függőségektől mentes életet éjek, egyike vagyok azoknak az embereknek akik még a cigarettát sem próbálták ki semmilyen szinten.
ha a vizipipára ránézek, szabályosan fizikai rosszullét fog el, pedig ebben az életemben még soha nem láttam működés közben...

mostanában egyre több előző élet szokása köszönt vissza.
összesűrűsödtek bennem a megtapasztalások.
ösztönösen törnek fel, utat kérve maguknak a régi elfeledett szokásaim, amiket anno kedveltem.
szeretem az indiai zenét, és vannak barátaim akiknek azt mondom hogy "jó éjt kisfiam, ne maradj fenn sokáig, tudom hogy álmos vagy"
igazából nincs ezekben az érzésekben semmi rossz.
viszont félelmetesnek érzem őket hogy előtörtek és hirtelen utat kérnek maguknak.
egyszercsak észreveszem hogy megjelent a tudatomban és ott van (!)

tudom, hogy csak egy szemlélő vagyok.
tudom, hogy ez csak egy álom, nem valóság, és nem történhet velem semmi amibe nem egyezek bele.
mégis ijesztő tud lenni az, amikor úgy érzem magam mint a "kocka"
láttátok a kocka 2 című filmet?
összesűrűsödnek benne a dimenziók, és a benne történő események egyre közelebb kerülnek az én középpontjához.
az én egyre többször botlik beléjük ahogy a tudat a maga körül levő érzéseket pásztázza.
míg végül a kocka rendszere összeomlik és megszűnik létezni.

azt hiszem ilyesmit érzek énis...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.