Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a benned élő farkas

2010.01.14

igazából sokféle spirituális maszlag szól arról hogy hogyan és merre menjünk, és elég sok van olyan értelmes, hogy azt mondja hogy a szívet kell követni.
de mit is jelent pontosan ez az egész, azt sokszor nehéz megérteni.
egyik barátom (publikus nevén: arun nectar) azt mondja hogy onnan származik ez a "szív" mint irányzék, hogy az ember testében a szív melletti részen található az ember kapcsolódási pontja a világmindenséggel, ott van bennünk isten.
ezért mindig saját isteni utunkat az innen származó érzések vezetik.

 de hogy hogy is tudjuk ezt követni?
mikor már megtanultuk, visszanézve annyira egyszerűen tűnik....
de mikor az ember nyakig van a szarban, elég nehéz kilátni belőle és körülnézni.
amikor az ember szarban van akkor az már annak a terméke hogy réges régen letértünk az útról.
a mindennapi szenvedések mind a pokol útját kövezik ki.
mégsem térünk le róla, mert NEM LÁTJUK ÉRTELMÉT mást keresni vagy követni.
ha viszont már teljesen eltemetett minket a borzalom, jól jönne egy kis segítség.
isten viszont segíteni csak olyan embernek tud, aki kinyújtja érte a kezét, azaz megvan benne a szándék az elfogadásra, bármit is tegyenek a kezébe.
az elején erre meg kell érni.
az embernek elég nehéz elfogadni először azt amit a kezébe akarnak adni.
fél tőle.
szabályosan retteg.
azt hiszi, örökre elássa magát azzal, és így is van :)
miután megtanulta kinyitni a tenyerét, megváltozik az élete és elássa vele a régit :)

ez az írás igazából azoknak szól akik hajlandóak temetkezni.
amikor nyakig vagyunk a szarban, nehéz elhinni hogy a szív hangja csupán az a kis vágy amivel szeretnénk jól érezni magunkat.
mi kell ahoz hogy jól érezd magadat?
mit kell hozzá tenned az életedben?
el kéne gondolkozni rajta hogy mi az ami számodra már elviselhetetlen és mi az amit szeretnél helyette.
mindennek megvan a maga ideje és akkor okozzuk magunk körül a legkevesebb pusztítást ha időben, még az elején elkezdünk a vágy felé indulni, és nem akkor robbanunk ki a falak közül amikor azok már fölénk magasodnak, és mindenki más ráépíti az életét körülöttünk.
de ha mégis így van, akkoris többet használunk önmagunknak és a környezetünknek azzal ha mi magunk rendben vagyunk, mintha tovább nyelünk és tűrünk megszokásból.

a szív hangja az, amihez kedved van.
ez egy iránytű.
megmutatja mifelé fordulj.
nagyon ritka hogy az utad célja az, ami felé mutat az iránytű, sokszor csak azon túlmutat, az ajánlott haladási irányodat mutatja meg.
az életben a kapcsolataid, csupán mérföldkövek, kevés van közötte ami életed végéig elkísér.
amikor viszont eljön az idő az elváláshoz, akkor menned kell.
ha maradsz, szenvedni fogsz és beteg leszel, és a világ összes spirituális könyve, jézusa és tanfolyama sem fogja megváltani helyetted az életedet és a szenvedésedet.

nekem ezt annak idején egy álom magyarázta el.
kb 12 éves koromban álmodtam ezt...
azt álmodtam hogy egy olyan játékban veszek részt önként, ahol egy farkassal fognak élve eltemetni egy koporsóban a föld alá.
nem látok fényt, csak sötétséget, és ha nem tudom megfelelően a farkassal eltölteni az időt akkor megöl, s mindketten meghalunk.
a játékból nagyon kevesen kerültek ki élve, ha elveszted a játszmát, és a farkas megesz, mindketten meghaltok még a határidő előtt.
ha a határidő eltelt, a koporsót kiássák, és megnézik mi történt.
ha él benne akit eltemettek akkor győzött, hatalmas elismerés veszi körül.
ha nem, akkor sajnos veszített, de ez volt a játék kockázata.
és természetesen te is, én is ebben a játékban játszom.
ha nem hallgatsz a szívedre és nem követed, akkor a farkas felébred a sötétben és elkezd marcangolni.
ha eluralkodik rajtad a félelem, akkor véged van.
mindig tudnod kell hogy valójában milyen a világ körülötted, akkoris ha pillanatnyilag nem látod, és ezer sebed van, ami pokolian fáj.
és nem másért, önmagadért.
mindenki saját felelősségére játsza az élet nevű játékot :)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.