Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy pillanat hatalma

2009.11.16

http://apollina.freeblog.hu/files/homokban.jpg

eljött a pillanat, egymással szemben voltunk
képtelen voltam nem mosolyogni :) ő pedig életében először szégyenlős volt, még kicsit bele is pirult mikor ránéztem.
amikor megint összeért a tekintetünk megint ugyanez a reakció.
egyszerűen azért mert amikor a szemébe nézek akkora sokkoló energiahalmazt kapok amekkorát nem tudok hirtelen feldolgozni.
elhozta az életem hiányzó elemeit.
éveken keresztül kerestem,kutattam magamat, nagyjából összetettem egy képet,amit el tudtam fogadni.
de ahogy belenéztem megint újra és újra a szemébe,volt benne valami...hozott nekem valamit.
elhozott engem.
ő az én másik felem.

nemis.
ő is én vagyok.
tudatának minden kódja azonos az enyémmel.
ahogy a szemébe nézek,ezek a kapuk megnyílnak és minden elveszett tudatrészem rámzúdul.
elveszek benne.
eltemetett a rengeteg élmény, amit mind együtt éltünk át.
elhalmozott a rengeteg érzés amit rajta keresztül kaptam.
órákon keresztül hallgattunk, és kiüresedett fejjel,mint amit éppen egy hurrikán tépett szét,romokban hevert a saját énképünk, egymás előtt meztelen szándékkal csak álltunk a végtelen semmiben.
ő én vagyok.
érzem.
és én ő vagyok, ezt is egyszerre érzem és tudom, és akarom, és cselekszem.
mikor hozzáérek, megkapom az érintésével testének minden mozzanatát.
teste érzése ugyanolyan mint a sajátom, ugyanolyan természetes, egyszerű, és közvetlen érzés.
minden érintéssel tudatosul bennem hogy minden amit eddig hittem, az illúzió volt.
soha sem voltam egyedül.
ahogy szemébe nézek, és fogom a kezét, milliónyi élet szikrája tör elő a fénybe, ahol számtalan élménnyel,érzéssel együtt szenvedtünk, éltünk, haltunk, a végtelenségig, soha nem volt kezdete és soha nem volt vége sem.
kinyílik az örök megtapasztalások mezője, minden lehetőség a miénk, ahogy eddigis a miénk volt.
a világ mint egy rózsa elénk hajlik, és megmutatja leírhatatlan szépségét, és bódító illatát.
mi egy lélek vagyunk két testben.
egy lélek két szándékkal.
ahogy telnek a percek, egyre többet vagyunk képesek felfogni ebből.
és ahelyett hogy tapasztalataink során vágyunk vagy szenvedélyünk a megismerésre kiapadni látszana,még dúsabb és virágzóbb lesz
mint siva és sakti szerelme, amelyből létrejött a világ, és az ő együttlétük végtelen és leírhatatlan.
ahogy szerelmük kitárul, úgy jön létre a számtalan érzékelés, idő és tér.
ez egy adás ,egy frekvencia, amit amikor közelítesz egyre tisztábban tudod befogni, és tudatoddal "magadévá tenni" és megélni.
cselekedetek, szándékok és idő összemosódik, nem helyezhető el egymás viszonyában.
életeink sora ezeknek az elemeknek a rendeződése, keveredése, szándékaink és képzeletünk határozzák meg hogyan akarjuk érzésben visszakapni és felfogni.
így a világ magunkon keresztül kitárul és elénk vetül, pulzál, mint az örök szerelem orgazmus érzése amikor a dimenizók tudata összesűrűsödik.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.