Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


gondolatok a családról

2009.12.30

igazság szerint egy telefonnal kezdődött.
a párom családja "füstös" népség, mindenki naponta legalább egy doboz cigarettát szív el, és természetesen bent a lakásban, az ehez kapcsolódó szokásos életmóddal.
Anna, párom testvére kocsmában dolgozik pultosként, amit úgy vettem észre hogy nagyon szeret, beépült  a mindenapi világába a cigaretta.

ezzel nem is volt semmi extra, egészen addig, amég be nem jelentette hogy szülinapi bulira készül...
erre a bulira sokan meg lettünk hívva, többek között saját testvére is, és ennélfogva hozzátette hogy engem is "szeretettel" lát.
Tomi ehez csak annyit tett hozzá hogy - tudod, Adél nem dohányzik és nem szereti a cigifüstöt annyira...
erre Anna elsütötte azt a poént, hogy jó, akkor majd ti kint álltok :) és elkezdett nevetni, de kis idő és kínos csend után rájött hogy nem úgy érkezett ahogy gondolta...

ezen kicsit elgondolkoztam.
tulajdonképpen mit is jelent a tolerancia, a barátság és a szeretet fogalma?
igazából nem értettem.
a szakadék hatalmas mélysége ami elborzaszt, minden alkalommal amikor erre gondolok.
mekkora szakadékok keletkeznek ember és ember között, amikor a testük és állítólagos szívük csupán néhány centire van egymástól.
kapcsolatok, családok, barátságok hullanak szét emiatt a szakadék miatt, amit nem más mint az "út" okoz.
az út, amit szeretnél bejárni.
a cél, az érzés amire vágysz, az hajt ezen az úton.
azt hiszem hogy egyformák vagyunk, hiszen emberek vagyunk mindannyian.
de nem.
és nem is a származás különböztet minket meg, hanem a cél ahová tartunk.

én fanatikusan arra törekszem hogy az előző életemben elkövetett hibákat helyretegyem.
én tudom, hogy mit keresek.
tudom, hogy érhetem el.
és döbbenetes volt eddig hogy mások úgy tűnt, ezt nem tudják.

de rá kellett jönnöm hogy igenis tudják.
csak egyszerűen azért mások mert más irányba tartanak.
a világban dualitás működik.
két féle irányzék létezik csak.
az egyik ami önmagad felé vezet, amásik pedig eltávolít önmagadtól.
van, aki önmagától minél távolabb szeretne lenni.
egyszerűen ez az oka, hogy szakadék keletkezik közöttünk.

tulajdonképpen sajnos ha az ember nem tudatos, az egó minden percben azon mesterkedik hogyan tartson önmagadtól távol.
ha hagyod magad, és nem figyelsz, percről percre elfedi előtted a lehetőségeket, és hatalmas szakadékok keletkeznek mindenfelé.
szó szerint világok tűnnek el, és születnek meg újak.
és ha az ember tudatos, akkoris világok szakadnak le és születnek meg újak :)
egy idő után pedig ebben a folyamatban nagyon távoli világok keletkeznek egymástól.
ha más célú emberekére nézel, csak torz képet kaphatsz, azt hiszed iszonyúan szenved.
de tévedsz :)

igazából korábban azt hittem hogy ha ebbe az irányba megyek, amerre már egy ideje tartok...nagyon egyedül leszek.
azt hiszem most kéne egyedül éreznem magam.
de most már tudom, hogy soha életemben nem éreztem magam jobban egyedül, mint amikor átlagemberi "társaságban" voltam.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.