Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Fa-Vajasandi

2010.01.07

 

http://www.eletfa-egyesulet.hu/kepek/logo.jpg

Magból, oltványból szerteszéjjel ágazó, egészséges Fa fejlődött.

Élt, éldegélt, tette a dolgát.
Árnyékot, hazát-házat, oxigént adott, védelmet nyújtott.
Évente lombjából eleség és trágya lett. Visszaadván Önmaga apró részét a Teremtőjének.
Gyönyörűséges barna törzse volt.
Ahogy múlt és telt az idő, megmagyarázhatatlan oknál fogva, melyet még ő maga sem ismert, el kezedtt búsulni.
Először csak szép zöld lombját hullajtotta le, majd a vékony és vastag ágai jöttek sorra.
Belülről egyre nagyobb düh és tehetetlenéség feszítette. Úgy érezte majd felrobban.
Idővel fokozatosan elvesztette gyökerei jó részét. Nem volt mi a bőséges táplálékot felszívja.
Törzse, kérge megkopott, megrepedezett, beszürkült, befeketedett.
Egyszercsak, egy, a számára mindig ugyanolyan zord napon kérge lehullott róla.
Belülről kifelé nem láthatóan el kezdett repedezni. Külső felszíne rétegről-rétegre mállott le róla. Apró darabjaira hullott szét. Hatalmasan nagy gőzölgő szarkupacra emlékeztető barna halom lett belőle.
Melyből lassan,
            nagyon lassan, mert lassan a jó
egy alaktalan, formátlan fény tört fel elemi erővel.
Tisztán, maga pőre valójában. A Fa lelke, önvalója.
LETISZTULVA, ÉRZELEMMENTESEN.
Innentől kezdve, már rajta múlik, hog mit enged magára.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.