Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A test csak ruha Reinkarnáció a magyar irodalomba

2009.04.26


 

PETÕFI SÁNDOR
Halhatatlan lélek

"Halhatatlan a lélek, hiszem,
De más világba nem megy át,
Csak itt lenn a födön marad,
A földön marad és vándorol.

Többek között én emlékezem
Rómában Cassius valék,
Helvéciában Tell Vilmos,
Párisban Desmoulius Kamill,
Itt is leszek tán valami!"

ARANY JÁNOS
Honnan és hová?
(Részlet)

"Ami annyi szívbe oltva
Élt világ kezdete óta,
Mit remélt a hindu, párz,
Amért lángolt annyi
oltár,
Zengett Szíonon
a zsoltár:

Hogy nem addig tart az élet
Míg alant a testbe' jársz,
Hanem egykor újraéled,
S költözzék bár fûbe, fába
Vagy keresztül állaton:

Lesz idõ, hogy visszatérhet
Régi nemes alakjában,
Megtisztulva, szabadon."


VAJDA JÁNOS
Végtelenség

"És csak egy
Az, ami bizonyos, kétségtelen,
S hajh! ép ez egy, ami kétségbeejt.
Az, hogy vagyok, leszek. Nem létezõvé
Immár nem válhatok többé soha.
Történhet velem, amit agyvelõm
Gondolni képtelen, lehet belõlem
Örök zsidó, Prometheüsz, pokol
Tüzére, miljom esztendõkön át
Halálkínokra ítélt szenvedõ.
Csak egy dolog, ami bizonyos itt:
Hogy többé meg nem semmisülhetek.
Örök, végtelen e habarcs világ.
Nem veszhet el belõle semmi sem.
Minden, ami megvan: megvolt és marad.
Eltávozunk, forgunk, keveredünk
E nagy kazánban, sülve fõve, majd
Láthatatlan légparányokká oszolva,
Rohanva szelekkel, megpihenve,
Suttogva búsan földieknek
Megfejthetetlen túlvilági nyelven
Zokogva rablétünk panaszait,
Hogy lenni, lenni kell szüntelen..."

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
A lélek halhatatlansága
(Részlet)
"...csupán e testé a halál, A lélek megmarad, csakhogy más testbe száll...
Bizonyos számok van, mondják a lelkeknek,
S egy kies planéta lakások ezeknek,
S ha e boldogságban vétkezni találnak,
Számkivetés gyanánt e földre leszállnak.
Itt a durva testet magukra öltözvén,
Egy állatból másba sokáig költözvén,
Végigtapasztalják e bú-baj világát,
S elfelejtik elsõ létek méltóságát.
...ha a kiszabott büntetést kiállják,
Az istenek másik állatban próbálják,
Most egy jó fiúban, majd egy szép leányban,
kígyóban, kutyában, féregben, fácánban. -
Közben megtörténik, hogy büntetésében
Árnyék-módra bolyong az ég üregében.
...Ezer esztendõkig tart így e vándorlás,
Míg a sok kín, próba, bánat és gyakorlás
A mennybõl szállt lelket úgy ki nem tisztítja,
Hogy virtusát semmi már nem mocskosítja:
Ekkor a Teremtõ magához felvészi,
S önnön istensége részesévé teszi."

részletek GÁRDONYI GÉZA mûveibõl
"Az ember nem test, hanem lélek: a test csak ruha, ha elszakad, újat osztanak a világ-magazinból."
"Miért szenvedne itt annyit az ember, ha nem követett volna el egy elõbbi életében bûnöket? Bûn elõtt volna büntetés? Az ember munkájában is van logika, Isten munkájában ne volna?! [... ] A paradicsomi legenda világosan beszél. Vétkeztünk, kikergettek bennünket a mennyországból. Mikor volt az? A végtelen-rég múlt, messze idõkben. Azóta élünk testrõl testre."
"Minden test egy garádics visszafelé. Minden lélek rosszabb volt az elõbbi életében. A koldus bizonyára bûnös pazarló volt elõzõ életében. A nyomorék, rút: magagyilkosa volt. Az apáca: talán hetéra.
A nagycsaládú ember: gyûlölködõ. A rabszolga: tirannus, tigriskörmû király, s így igazodik helyre a bûn a vezekléssel."
(Isten rabjai)

"A születés nem keletkezés. A meghalás pedig csak távozás, visszatérés... S kezdõdik új sor, új fejezet, új nap, új ég, új élet. - én hiszek a reinkarnációban, a lélek megújhodásában."
(Bibi)


JÓKAI MÓR
Az egyiptuszi rózsa
(Részlet)
"Mily örökszép költészet él e hit eszméjében: lélekköltözés! Ezredekre nyúló öntudatos élet jutalma vagy büntetése után az emberalak érdeme és vétkeinek. Mily magasztos eszme: kinek emberalakjában a lélek meg nem fér, ki nyomva rabbá teremtve volt, mint ember: holta után az mint oroszlán fog élni, haragja ordításával ijesztendi a gyáva tömeget, s mennyire hangja elhat, királyának fogja ismerni a sivatag! Mily vigasztaló hit a börtön rabjának, hogyha a testet lerázza magáról, fehér hattyúvá lesz, röpülni fog bércek és tengerek felett, országról országra szabad szárnyaival, s úszni a víz tükrén délcegen, szabadon.
Mily édelgõ ábránd: ki most hévvel szeret, hévvel és kínosan, holta után arany méh lesz, virágról virágra szálló, mézelõ szelíd méh, s esténként azon virág kelyhében fog aludni, melybe szeretõje lelke költözött. S mily bosszúálló igaz nagy gondolat, hogy a zsarnok, ki most népeket tapod le, s gyönyörködve nézi a más siralmait, s örül az átoknak, mit a fejére szórnak, ha e szívtelen lény lelke egy pondróba fog átköltözni, vagy egy futó nyúlba, vagy egy néma féregbe, melyet felrúgnak, üldöznek, melyre rátapodnak, s melynek hangja sincsen megtorolni az emberadta kínt, s ha e féreg, melytõl undorodva fordul el az emberarc, mely a porba építi házát, a porból keresi silány táplálékát - ha e tiport féreg emlékezhetik arra, hogy õ egykor népeknek parancsolt, bíborban, aranyban járt, s milliók végfalatját nyelte el egy lakomán: lehet-e ez emlékezetnél, ez öntudatnál iszonyúbb megtorlás magas vétkeiért?"

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.