Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Változás

2009.02.26

PÉter

A változás

A változás lassan jött,érlelődött.Igazából nem vltak különösebben látható jelei.Mintha egy nagy macska lépkedne óvatosabban az erdőben,halkan nehogy meghallják lépteit.Minden idegszálával fifyelve,éberen.Ez történt itt is.

Persze eddig is voltak események,melyek felkavarták életét.Hisz minden,ami az elmúlt években fontos volt számára,hirtelen semmivé foszlott.Barátok,akiket legalábbis annak hitt,most az idő homályába vesztek.Nem is baj,gondolta.Hiszen más utakat jártak,más célokat kutattak.Munka amiről azt hitte,innentől már kitart élete végéig most nem volt már olyan fontos számára.Igazából az elmúlt évek folyamán egészen ms terület vonzotta.Imádta az embereket,nagyon szeretett velük beszélgetni.Ezt ugyan megadta neki a munkája,de csak nagyon módjával.Már nem emlékezett,mi vonzotta ide annak idején.

Most itt ült a szobája csendes nyugalmában,gondolkozott,és már csak a jövő érdekelte.A jövő,amely hirtelen elérhető közelségbe került.Nagyon pontossan emlékezett erre az eseményre,mert szinte halotta a csattanást,ahogy az idő sikjai összekapcsolódtak.Mintha egy vonat érkezett volna a távolból.Egy vonat,amely határozott sinpályán haladt,majd megállt egy pillanatra.Ekkor a sinpályákat átváltották,és a vonat egészen uj irányba indult tovább.Érezte amikor megtörtént.Azon a teliholdas nyári éjszakán,amkor a barátaival énekeltek,mulatták az időt,élvezve egymás társaságát.Nem értette,miért ekkor,miért igy történt a változás.Tulajdonképpen erre várt már évek óta.Akkor amikor otthon az iróasztalánál egyedül ült,és csendben sirdogált.Fájt minden.Fájt a jövőbe vetett hit elvesztése.Már a reményt is feladta,hogy valaha is sikerülni fog új életet kezdenie.Talán mégis a legjobban az fájt,hogy csalódott önmagában.Az,hogy végigpergetve az elmúlt idők eseményeit,szembe kellett néznie a saját hibáival.Igen ez nagyon fájt.

Most egészen tisztán érezte,ahogy a változás magába szivja,mint egy örvény,amely biztossan nem ereszti el.Tulajdonképpen nem akarta,hogy elengedje.Mégis valami furcsa borzongás futott végig rajta.A félelem.Félelem attól,hogy mi van ,ha most nem sikerül.Ha ennyi év kudarc,próbálkozás,tanulás,küzdelem után,most sem sikerül.Akkor vajon mit csinál?Mit fog kezden magával?Akkor minden,amiért eddig harcolt,romba dől.Nemezt nem birta volna ki.Hisz annyira vágyott már mindarra,ami rá várt.Tudta,hitte,hogy sikerülni fog.Sikerülnie kell!Akkor miért félt mégis?

A kérdés ott rezgett a levegőben.Nem jött válasz.Valami ott,abban a pillanatban elmúlt.Tehát eljött az újjászületés pillanata.Hiszen minden halállal egy új élet kezdődik.Talán az is megérkezett már?Csak ő nem vette észre?Igen bizonyossan itt van,hiszen ez az élet rendje.Gondolatai,mint a füst szálltak keresztül a szobán.Tekintete egy pontot nézett valahol a távolban.Vajon mit látott ott?Arcán halványan egy mosoly derengett föl....

Ismeretlen szerző

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.