Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halálról más szemmel

2009.12.07

http://3.bp.blogspot.com/_6o0axvCasTk/R-LFWlT0j0I/AAAAAAAAARI/c8x9yXmZeo0/s320/l%C3%A1ng.jpg

Valahogy gyermekkorom óta nem tudtam szomorú lenni a temetőkben,sőt saját édesapám temetésén is képtelen voltam sírni.Mert tudtam,hogy a sírás nem megoldás,maximum önfeloldódást hozhat magunk számára.

Valahogy mindig is tudtam,hogy ő sem szeretné,ha szomorú lennék,ő azt kívánja éljem boldogan az életem.És valahogy mindig is tudtam,hogy ő több mint test,lélek is-anno még nem merültem bele a spirituális világ berkeibe:).

Ma már viszont tudom,hogy egy szabad lény és hálás vagyok neki a mai napig,hogy itt lehetek,hogy felnevelt.Hiszen a testi létünk hatalmas lehetőség a lelki-szellemi  fejlődésünkhöz,tükröt nyújt,hogy meglássuk kik is vagyunk valójában,hol is tartunk a felismerés útján-hogy mind buddhák vagyunk,tökéletessek-.

Ismerjük fel benne szabadságunkat,lehetőségeinket,vigyázzunk rá-hiszen testünk az igazi templom-lelkünk temploma,tehát Isteni énünk lakóhelye.

De azt is fel kell ismernünk,hogy egy tökéletes eszköz,egy ruha,mely ha már cafatokra szakadt ne ragaszkodjunk hozzá.

Tehát,hogy mit tegyünk a halottainkkal?Gondoljunk rájuk szeretettel,küldjünk feléjük pozitiv érzéseket,hagyjuk őket eltávozni az által,hogy a ragaszkodásunkat elengedjük feléjük.

Na és,ha affinitást érzünk beszélhetünk is hozzájuk,segíthetjük őket az útjukon egyes halottaskönyvekkel,melyek tapasztalatokra épülnek.

Ezek felolvasása közben pedig mi magunk is felismerésekhez jutunk-hiszen megtanuljuk mi is a mulandóság,hogy nincs mitől félnünk.

Ezúton szeretnék minden múlhatatlan léleknek gyors fejlődést,békés átkelést és mérhetetlen lehetőségeket a világ bármely területén.

Videó:http://www.youtube.com/watch?v=mz_ez5fUszM

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.