Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Művész utja

2009.02.27

A művész útja

Mindenki színészként kezdi életét, majd egy idő után minőségibe megy át az élete és rálép a művész útjára.

Mindannyian mikor megszületünk különböző szerepekkel születünk a világra és a társadalom nyomására ezeket sablonosan játsszuk el. Még néha magunk sem vesszük észre, hogy milyen szerepeket játszunk, melyeket ránk erőltet ránk a világ.
Maszkok mögé bújva jártuk a világot, félelmeink eltakarták személyiségünk igazi arcát. Majd egyszer csak feleszmélünk, elkezdünk emlékezni, honnét jöttünk, talán arra is, hogy mit kéne csinálnunk. Bevillanhat talán ezt nem is így kéne csinálnom, ez nem az én életem.
És felhagyunk a színészkedéssel, be rögzött szerepeinkkel, továbblépünk már nem a hírnév, a pénz vezet, hanem valami több. Rájövünk, van, ami ezen túl mutat, ekkor már begyűjtöttünk rengeteg tapasztalatot, élményt és csodát.



De most átértékelünk mindent.

Pénz, csillogás, jó, hírnév mit sem ér most már magunk szeretnénk végre lenni, több vagyok, mint ami látszik. És megindulunk a művésszé válás útján. Ez az érés egy folyamat, méghozzá hosszú folyamat.

Folyamatosan csiszolódunk és észrevesszük, hogy megváltozik körülöttünk minden, hisz mi is mások lettünk. Szinte áldássá válunk létünk, életünk értelmet nyer. Dogmákat átlépve magunk vagyunk, iránymutatókká váltunk. Magunk elé merünk engedni másokat, hisz ezektől naggyá válunk.

Rájövünk nem a büszkeség, hanem az alázat üdvös és vezet minket a célunk felé. Amikor pedig egyszer végleg becsukjuk szemünk, ezt mondjuk, ez vagyok én, hiszen tovább élünk, minden lélegzetünk, gondolatunk fent marad, áldja-segíti továbbra is-e világot. A világ pedig megáll egy pillanatra és elgondolkozik itt történt valami, valami végérvényesen megváltozott.

Majd újra minden elindul, hisz ez a rendje az leltnek, viszont valami változott, változás történt egy művész jár végre itt köztünk:

ő nem kér, csak ad, mondják az emberek.

A művész pedig erre, csak ezt feleli: ez a sorsom és mindannyiunk sorsa, hisz aki megtanul, önzetlenül szeretet adni annak neve fennmarad, áldják majd, holott nem is kéri, csak kapja.

Hiszen mindig ad, és aki ad az kapni fog.

Jó ébredezést mindenkinek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.