Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lanza del Vasto ima

2009.04.01
Valamennyien átutazók és zarándokok vagyunk.
Gyújtsunk hát tüzet a keresztúton az Örökkévalónak.
Zárjuk be a kört és alkossunk templomot a szélben.
Alkossunk ebbõl az akármilyen helybõl egy templomot.
Mert eljött az idõ imádni lélekben és igazságban,
hálát adni mindenhol és minden idõben.
Szabjunk határt az idõnek, teremtsünk középpontot a külsõ sötétségben,
és váljunk jelenvalóvá a jelennek.
Ez a jelenlét, amit hiába kerestünk a napjainkban,
mert abban a pillanatban messze volt tõlünk.
Íme szemünk elõtt és szívünkben van a jelen.
A tûz a jelenlét, ami ég és ragyog, a jelenlét, ami imádkozik.
A tûz áldozata annak, ami elég, az élet melege és a szemek öröme.
A halott dolgok halála és visszatérésük a fénybe.
Öröm tüze! Szenvedés és öröm egymásban.
A szeretet a szenvedésben is bennlévõ öröm.
A tûz az élet és halál egymásban.
A látszat, ami elhamvad és a lényeg, ami elõtûnik.
Énekeljünk hálaadást a tûz nyelvén,
mely nyilvánvaló és világos minden ember számára.
És ti, emberek, akik jártok a szél minden irányában,
lépjetek be a körbe és adjátok a kezeteket.
Lehelj ránk Urunk, hogy imánk lángként emelkedjen föl,
hogy holt fából és tüskébõl való szívünk, és annak rövid
és tétova életszikrája szolgálja egy kicsit a te dicsõségedet.
Amen.

(Lanza del Vasto)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.